Történt, hogy Ági barátnőm tavalyi kalapját elfújta az adriai szél. Mivel azonban újra tengerre mentek, kért egy új kalapot. A kedvenc helyi anyagosboltomban megláttam ezt a kék-piros kombinációt és bár Ági szolídat kért, és ezt nem tartom annak, mégsem hagyhattam ott. Gondoltam, ha nem tetszik, jól megtartom magamnak. De annyira nem lett az enyém, hogy az első darab bár a tavalyi méretek alapján készült, mégis valahogy szoros lett körben. Hédire viszont pont jó. Így hát rohamtempóban még egy, ezúttal 58-as kalap is készült, már felnőttesítve az eredeti, Ottobre mintát. Ez annyit tesz, hogy a kalap testét adó cikkek magasságát sokkal jobban megnöveltem, és ezzel együtt a karimát csökkentettem valamelyest. Jobb is lett. Megtartom:)
Ez az újabb, nagyobb darab. Ennek a kék a külső fele, mert Ági is azonnal beleszeretett. Eredetileg a küldött képek alapján a piros pöttyöst favorizálta, így a kisebbnek az a külső fele. Még jó is így új anya-lánya kalapnak. Várom a tengeri képeket.
Nautikál kalap
Bejegyezte:
Duzsu
on 2013. augusztus 29., csütörtök
/
Címkék:
kalap,
megrendelés,
ottobre,
varrás
/
Comments: (0)
Iskolakezdés
És nem csak iskolakezdés, hanem ha hivatalos "home office", akkor is. Szóval kell itthonra egy dolgozóasztal+forgós szék, mert Vince kezdi az isit, és Balázsnál megpendítették, hogy mivel sokat dolgozik itthonról, kell egy igazi iroda. Székkel-tokkal-vonóval. És mikor ez kiderült, az egyik kollegája nekünk is ajándékozott egy jó kis teszkós, középkék széket. De jött az ötlet, hogy hiszen át kéne húzni, akkor legalább tiszta és szebb is lenne. Az Ikejába menve persze mire kigondoltam, hogy az a bizonyos bézs alapon citromos-faleveles lesz a nyertes, jól elfogyott a készlet, úgyhogy hosszas hezitálás után maradt ez a kék papagájos, ami ugyan nem az én színem, de mégiscsak Vince és Balázs használják. De azért mégsem nagyon fiús, mert Luca is abban a szobában lakik. A szépséghiba az, hogy az ülőkét addig forgattam szétszerelve, hogy csak fordítva sikerült rákapcsoznom az anyagot. Egye fene, úgyis arra jutottunk, hogy kb. 1000 Ftnyi anyagköltséggel minden tanévre újrahúzom!
Bodzabogyós fonalfestés
Csak sikerült rávenni magam az előzőekben leírt bizonyos összegabalyodott gombolyag kibogozására, és lett újabb adag (128g) nyers cinegém. Balázs lelkesen leszedte az itthoni bodzabokor termését, hogy próbáljuk ki a természetes festékeket is, de mire úgy adódott, a tálka alján megpenészedtek a szemek. Sebaj, hoztunk a mamáéktól is. Egy jó müzlistálkányit. Irenka leírása alapján jártam el, vagyis 1 tk. sóval megfőztem a bogyókat kb. 3 liter vízben, hagytam állni, leszűrtem, majd hozzáadtam némi timsót, amitől az eredetileg igen barna lé lilára váltott. Beletettem az előzőleg csapból legmelegebb folyó vízben mosószappannal kimosott-átöblített fonalat és jó 2 óráig főztem alacsony hőfokon. Hagytam kihűlni a lében, majd hideg ecetes vízben öblítettem, kb. 3x. Addig mindig nagyon színes maradt a leve. Érdekes, hogy a fonal halvány lila-szürke lett, a víz pedig tiszta lila, de ahová odacsöppent és megszáradt, az kék. Ha megszárad, lefotózom. Rendezvous kendő lesz belőle!