Fonalfestős

Még valamikor rég rendeltem a Barkától Cinege Piktor fonalat. Lett is belőle egy kalap, ami nagyon jó, de a többiből pulcsit akartam, amire nem került sor. Így történt, hogy itt állt a szekrényben a sok fonal. Jött egy ötlet és nekiveselkedtem a festésnek. Követtem a barkás fonalfestő leckét
Az a tény, hogy a fonalam nem motringban, hanem gombolyagban volt, nem térített el, ennek a minimál dolognak, miszerint tekerjük át a gombolyagot szék karfáján motringba, egy fél mondatot szántak. Ehhez képest én hosszú órákat töltöttem, egyre mérgesebben ezzel a tevékenységgel. Először nagy nehezen (összegubancolódtak a szálak) lett egy nehéz motringom, de kicsi volt a hossza, mert a befőttesüvegekbe nem fért bele belelógatva. Jött az újabb áttekerés, ezúttal hosszabb formára (= ikejás gyerekasztal fejre állítva, 4 lábra körbetekerve). A korábbi motringomat gondoltam pikk-pakk áttekerem, odaseneki, de nem úgy van az. Jó kétharmadnál áthatolhatatlan gubancba keveredtem, és egy jó órás bogozgatás után eltéptem a szálat! De így is összesen 25 dekányi várt festésre. Vettem az előírt festékből sötétlila-farmerkék-fűzöld-napsárga színeket és nagggyon tetszik a végeredmény. Egyelőre szárad, tessék drukkolni, hogy a felgombolyításnál minél kevesebb hajam szála őszüljön:)

Sikerült a gombolyítás, a titok: ketten kell csinálni:) Az eredmény magáért beszél. Nem ez az utolsó festésem, sőt, Balázs is vérszemet kapott, már ki is bogozott egy újabb adag cérnát, hogy festhessünk:))

Sapik megrendelésre

A nyaralásunk alatt "özönlöttek" a megrendelések. Egyik nap két majdnem egyforma kalap (anya-fia), másik nap övtáska. Gyakrabban kéne nyaralni?! :)

A kalapok szoros határidővel készültek és vannak már Bécsben.

Anyáé nagypöttyös, fiáé kispöttyös.

Szürke-fehér-piros

Elkészült a legújabb táskám. Most már csak egy övtáska kell, és megvan a teljes kollekcióm:) Már Luca is kérdezgeti, hogy minek nekem ennyi táska?? De hát ez van:)

Szóval ezt az Rcsónál látott talán eszpri darab ihlette. Az elején mágneszáras nagy zseb, hátsó oldalán cipzáras zseb. Belül nincs semmi extra. A szélén végigfutó piros szegéllyel megszenvedtem, de jó lett. És hogy az öko-bionak is híve maradjak, a belsejében egy, még évekkel ezelőtt ajándékcsomagolóként kapott zsinór bújik meg.

Az anyag természetesen ikejás, ez egy új darab, első körben nem vettem, de legközelebbi  bp.i utunkkor mindenképp be kellett szereznem belőle. A pirossal való párosítás ötlete először szintén szükségből jött, mert csak ez a piros ferdepánt volt itthon, de tök jól feldobja a szürke-fehér kombót. Ugye?! :)

Táska Erikának

Még a tavaszi nyárban jött át Erika, és egyeztettünk táskavarrás-anyagok terén. Volt az Ikejából ez a régi anyag, amit a kisházra vettünk napellenzőnek, de sosem volt alkalmas még feldolgozásra. Ezért nyugodt szívvel vágtam bele. És még annyira jó is lett, hogy csuda. Erre a sajátommal ellentétben nem ráncokat tettem, hanem egy behajtást és sokkal mutatósabb nekem. Ráadásul úgy jött ki (mondhatnám, hogy szándékosan, de hazudnék), hogy az előlapon egy nyuszi lapul a behajtás alatt, hátul pedig egy őzike. Mi ez, ha nem habos-babos rózsaszín? Kár, hogy Erikának 2 fia van:) Remélem, azért értékelni fogja. És hogy miért van masni a táskán elől? Már másodjára futok ebbe a hibába, de most itt szentül fogadom, hogy legközelebb eszembe jut! A mágneszárt 3x átgondoltam, kiszámoltam, hová kerüljön, hiszen át kell metszeni hozzá a táska színét. De mint már említettem, már 2. alkalommal nem vettem számításba a táska szélességét, tehát nem elég az előlap hosszából leveszem a fedél hosszát, mert a speckón rávarrt fülek miatt a táska mélysége (4cm) is számít. Így feljebb kellett hogy átrakjam a mágnes másik felét, és maradt két kis metszés 4 centivel lejjebb. Szépen bevarrtam és ráeszkábáltam ezt a kis masnit, ami amúgy még szándékosan is jól nézne ki rajta, ugye?! :)

Saját táska

Újabb anyagnak nem bírtam ellenállni az Ikejában. És azt is tudtam, hogy valami jó pakolós kell. Már rég szerettem volna egy szűkebb szájú, ráncolt aljú darabot, de valahogy nem vagyok elégedett. Már át is alakítottam kissé, így jobbak az arányai, de túl szűk a szája. Vagy nem is tudom, mi a baja. Azért használom.)