Fonalfestős

Még valamikor rég rendeltem a Barkától Cinege Piktor fonalat. Lett is belőle egy kalap, ami nagyon jó, de a többiből pulcsit akartam, amire nem került sor. Így történt, hogy itt állt a szekrényben a sok fonal. Jött egy ötlet és nekiveselkedtem a festésnek. Követtem a barkás fonalfestő leckét
Az a tény, hogy a fonalam nem motringban, hanem gombolyagban volt, nem térített el, ennek a minimál dolognak, miszerint tekerjük át a gombolyagot szék karfáján motringba, egy fél mondatot szántak. Ehhez képest én hosszú órákat töltöttem, egyre mérgesebben ezzel a tevékenységgel. Először nagy nehezen (összegubancolódtak a szálak) lett egy nehéz motringom, de kicsi volt a hossza, mert a befőttesüvegekbe nem fért bele belelógatva. Jött az újabb áttekerés, ezúttal hosszabb formára (= ikejás gyerekasztal fejre állítva, 4 lábra körbetekerve). A korábbi motringomat gondoltam pikk-pakk áttekerem, odaseneki, de nem úgy van az. Jó kétharmadnál áthatolhatatlan gubancba keveredtem, és egy jó órás bogozgatás után eltéptem a szálat! De így is összesen 25 dekányi várt festésre. Vettem az előírt festékből sötétlila-farmerkék-fűzöld-napsárga színeket és nagggyon tetszik a végeredmény. Egyelőre szárad, tessék drukkolni, hogy a felgombolyításnál minél kevesebb hajam szála őszüljön:)

Sikerült a gombolyítás, a titok: ketten kell csinálni:) Az eredmény magáért beszél. Nem ez az utolsó festésem, sőt, Balázs is vérszemet kapott, már ki is bogozott egy újabb adag cérnát, hogy festhessünk:))