Rumigurumi

Vince nem bír leállni a megrendelésekkel.
Most az új nagy mesekedvenc, Rumini volt a kérés. Találtam egy japán egérmintát, azt követtem, de a színét megváltoztattam. Utólag jöttem rá, hogy ha a nadrág barna, akkor még a test alja is barna kellett volna hogy legyen. Na, majd legközelebb. Nagy becsben van ám:)

HK Lucának

Vincének az utóbbi időkben annyit horgoltam, hogy már lelkifurdalásom volt a többiekkel, főleg Lucával szemben - Julinak még nem számítanak az ilyesmik.
Így hát gyorsan a ravelry-n némi hellokitty minta után néztem. A legszebb minták egy japán könyvben lennének megtalálhatók, de hát erre azért nem akartam pénzt költeni, így több mintát összedolgozva elkészült (az egyelőre) pucér Kitty.

De mostanra már megvan a ruha is.

Dóri bolerója

Egy jól bevált, haladós minta a ravelry-ről, ezúttal viszont más fonalból és nem magamnak, hanem az unokahúgomnak, Dórinak, névnapi ajándékul. Szerencsére sikerült még valóban a névnapja előtt elkészítenem, csupán az új tudomány "matress stitch" maradt hátra szülés utánra. A dolog pikantériája, hogy kicsi Lőrinc pont Dóra-napon született, aminek a névnapos egyelőre nem örül, de ezt zsenge kamaszkorára fogjuk:)

A fonal nagyon jó, talán kicsit szúrósabb, mint az Esti mese, amivel a témában szemeztem. De cserébe nagyon jól néznek ki a kilógó alpaka szálak. Mivel báli ruhához lesz kiegészítő, szerintem végeredményben jó választás.

Nem egészen 2 gombolyag Barka Dívából készült, Themis színben, 3-as kötőtűvel.

Hampton kardigán

5,5 gombolyag Barka Vasárnap (gyapjú+kasmír), Bársony (magyarul sötétbarna) színben. A fonal nagyon jó, jó vékony, de mégis nagyon puha.

A minta király, de utólag belátom, hogy valamivel vastagabb fonalból valóban mutatósabb lett volna, ahogy a könyv is írta.

A méretre gombostűzéssel voltak gondjaim így a 9.hónapban, konkrétan izomlázam lett tőle a fenekemben és hátsó combjaimban:) Gáz...

A lustakötéssel készült gallérrészt utólag, a blokkolás után kellett rákötni, így az az elejét még kicsit úgy látom felkapja, jóval rövidebbnek tűnik, mint a háta, pedig csak 1 cm különbség van köztük. A következő mosásnál majd rásegítek, hogy kicsit hosszabb legyen elől.

A projekt során a knittinghelp-en rengeteg online tréningen vettem részt, mint multis kishangya koromban:) Megtanultam, hogyan kell szépen felszedni szemeket a kötés oldalán, hogyan kell láthatatlanul összevarrni az oldalakat (mattress stitch) és megtanultam, mi az az I-cord. Amit sohasem gondoltam volna, hogy az I az az "idiot" rövidítése:) Kissé hurkosak a szélek, de miután egyet lebontottam és az összes azt követő darab is hurkos lett, úgy döntöttem, nem bontogatok tovább, így marad és kész. Legalább látszik, hogy nem bolti, nemigaz?! :)

A fotós munka közben levert mindent, ezért a takarás

Kulcstartó

Ez is a szülés előtti rendrakás eredménye, hogy végre befejeztem ezt a kulcstartót. Nagyon-nagyon régen, szerintem talán múlt nyáron varrtam és várt itt a kis karikával a sorsára, ami már csak annyi volt, hogy a karika rákerüljön. Hát igen... Na de most.

Emléktacskó

És akkor kész a saját emlékem is a korábban említett kismamaruhából.

Barátnők

Múlt pénteken - hosszú idők után és ki tudja mennyi idő az ismétlés előtt... - összeültünk, mi felnőttként lett barátnők, gyerekek-férjek-mások nélkül. Iszonyú jól éreztük magunkat, és én a nagy hasammal megfelelően szentimentális hangulatba kerültem. Úgy érzem, még gyorsan L. születése előtt meg kell valósítanom egy közös projektet, ami mindannyiunkat minden nap emlékezteti arra, milyen jók is a barátok. Sőt, elhatároztam, hogy mostantól minden következő alkalomra ilyesmire számíthatnak a többi barátnőim is.

Egyenlőre még csak egy kis ámítás, mert még nincs kész, de nagyon tetszenek. Remélem, kitömve is ilyen jól fognak mutatni.

Emlékmaci

Piritől kaptam kölcsön egy kismamaruhát, amit Vincével nagyon sokat hordtam. Aztán ő is hordta Milánnal. Amúgy a világ legjobb nyári kismamaviselete. Nagyon jó szellős anyag, szép kis virágos mintával.

Most újra kölcsönadta, bár ugyebár az időjárás korántsem nyárias. De szabad utat kaptam, hogy levágjam az alját és így tunikaként hordhatom. A levágott részből pedig Piri kért egy emlékmacit.

Az arc hímzésében nem vagyok 100%-os, valahogy nem értem, hogy kéne csomó nélkül tutira rögzíteni...

Magamnak is jut egy emlékdarab belőle: már kiszabtam a Tildás tacskót, képek később.

Egy szoknya-egy nadrág

Ezt a darabot a gyerekek "nyaralása" alatti listámról most már kihúzhatom. Tavaly ősz óta áll félkészen, de valahogy a varrógépem, vagyis inkább én nem bírok a pólóanyaggal. Sajnos. Mert szinte minden Ottobréban kitűnő és igen egyszerűnek tűnő pólók, cicanacik és ilyesmik vannak. Nekifutottam már több darabnak és pl. a háremgatya tök jó is lett. Azon nincsenek felhajtások.

Vásároltam ikertűt, streccstűt, másfajta cérnát, de mindenképp kihagy a gép öltéseket. Nagyon dühös tudok lenni miatta. De most bármi áron megoldottam. Kissé csúnya az alja a szoknyának és nadrágnak is, de legalább már nem darabokban áll a szekrényben. Persze azóta már eggyel nagyobb méret sem ártana, de abszolút hordható.

Egy derékkal egy leggings és egy szoknya

Angry Bird mánia

Nincs mit tagadni, nagy kedvenc családunk férfitagjai körében ez a madárlövős játék.

Mean Red Bird

Furious Black Bird

Mikor Vince névnapjára készülődve tanakodtam, mit készítsek neki, Balázs hazaállított a "tesóból" egy plüss zöld madárral. Rögtön tudtam, hogy újabb amigurumi barátok következnek. Találtam is ingyenes mintákat a ravelry-n.

Vintage párnák

Ágnes barátnőm remélem büszke lezs rám, ha meglátja netán:)
Mivel ugyebár újra szoptatni fogok, kell valami háttámasz a hálóba a falhoz, mert amúgy is nagyon hideg a fal. Tehát egyfajta falvédőnek találtam ki ezt a megoldást. Kis ikeás párnákra varrtam huzatot, és a fülüknél fogva egy falisínre lesznek felerősítve. A gombok még hiányoznak, de majd rakok fel képet, ha felkerült a falra!
Ezen kép minőségéért elnézést, igen gyatra...

Babahálózsák

Luca az oviban nagyon szeret egy hálózsákkal játszani, amibe épp belefér egy maci/játékbaba. Egyszer már haza is hozta, mondván, meg akarja mutatni nekem, hogy varrjak neki olyat. De hát micsoda szerencse, hogy a Jézuska megtette helyettem:) És ha lúd, ugyebár legyen kövér, akkor Anna is ezt kapta, mivel az ő babája majdnem ikertestvére a Lucáénak.
Egy régi ikeás ágyneműhuzat az alapanyag. A ferdepántos körbeszegés hagy kívánnivalókat maga után, főleg a karöltőn, ahol a végén kézzel varrtam, mert sehogy se fért oda a varrógép...

Íme:

Horai kendő

Nagyon megfogott Barka Gabi mohair-ajánlójából az első darab.
Közben a tesóm is teljesen ráállt a kötésre, és miután megmutattam neki a ravelry-t, azóta szerintem a szabadideje nagy részét böngészéssel tölti. Ő találta ezt a mintát (Horai), én meg jól megszereztem neki karácsonyra. De ha már megvan én is nekiláttam:)
Itt tartok most.

Nemezelt mamusz

Balázsnak ajándékba minden évben aktuális ajándék egy lábmelegítő - milyen jó is, hogy fázós:)

Idén a ravelry-t is kihasználtam, és ott találtam rá egy nemezelt mamusz receptjére. Szépen bevásároltam hozzá a Barka Felhő fonalából feketét a talphoz, sötétszürkém volt itthon. Maga a kötés nagyon egyszerűen ment, ám a nemezelés! Utánaolvastam ezer helyen, tanácsot kértem wondrlandingtől is. És egy életem-egy halálom beraktam a mosógépbe a darabot, 60 fokra, 40 percre. A fekete talprész rögtön nagyon összement, ellenben a szürkén még semmi változás. Még egy kör a mosógépben: kissé már látszódott a nemezelődés a szürkén is. Nekiláttam égető vízben némi mosogatószerrel dörzsölni kézzel. Majd újabb 40 perc. Ekkor már nagyon izgultam, hogy mi lesz a fekete résszel! Szerencsére nagyon már nem ment összébb, de a szürke még mindig igen bő, nagy maradt. Ekkor már inkább csak a magam megnyugtatására beraktam még egyszer a gépbe, ezúttal 40 fokra 20 percre. De valahogy nem az igazi. Túlságosan bő maradt a felsőrész. Persze hogy utólag olvastam olyat, hogy a sötétebb színek könnyebben összemennek. Hát mit mondjak: nem leszek egy nemezelőbajnok. De hogy még egyszer egy színnel nekilátok, az tuti!!!

Gondolom, a talpnak ennél nagyobbnak kéne lennie...

Nemezelés előtt

Wall-E

Oly régóta ígérgetem Vincének és oly régóta állt már félkészen. Már tavaly szerettem volna befejezni, de végül mára halasztottam az utolsó öltéseket. Szerintem egész jó lett!
A tulaj még nem látta, mindenképp megörökítem az első találkozást!