Rustling Leaves Berett - sokadik nekifutás

Az úgy volt, hogy az ámerikai nagy (na jó, igen vékonyka) kötős könyvből az egyik megkötött darab ez a jó kis leveles sapi volt. Barka Cinegéből. Bézs színben. De valahogy nem volt az én fazonom, túl alacsony volt, és nagyon széles a körméret. Oké, valóban nincs akkora hajam, mint a könyvbeli modellnek, végül is, mire számítottam. Úgyhogy Dórinak ajándékoztam (remélem, hordja!). Közben a cinege fonal kiment a kínálatból, pedig ennek az egynek jó a vastagsága. Egyféleképp kapható: méterben, natúr színben, direkt festésre szánva. Na sebaj, annyira kell nekem egy ilyen sapi, megvettem natúrban, végül is majdnem bézs - élőben kicsit sárgásabb. Megjött a szállítmány és aznap a barka hírlevele, hogy újra visszaveszik a színes cinegéket:( Első hiba.

Mivel a fazon sem állt jól, gondoltam beújítok. Kevesebb szemmel kezdtem az alját, hogy ne legyen olyan bő és gondoltam, meglesz az első buggyos sapim, duplán megcsináltam a magasságát. Eddig még jól is nézett ki, sőt szinte szoros volt a körfogata a homlokomon. Majd jött a mumus, a blokkolás. Az eredeti minta szerint egy tányérra kell ráfeszíteni a még vizes darabot. De ez ugyebár sokkal nagyobb, az alja meg kissé szűk is még, vettem hát a jó kis salátacentrifugámat és nagy nehezen ráerőszakoltam a domborműre. Második hiba. Majd néztem nagyot, bután, mikor másnap, immár szárazon ugyanaz a forma megmaradt: bili!!! Rettentő bő, igazából ez a nagy baj. Azonnali mérgemben le sem fotóztam, híre se maradjon ennek az égésnek. Végül is erről szól a blokkolás, formára szárítás, mit csodálkozom. Lebontottam még aznap és most rekordgyorsasággal megcsináltam újra, 2 nap alatt. Ezúttal az alsó passzérészt növeltem meg, hogy legyen magasabb, a többit pedig a leírás szerint kötöttem. Egyelőre nagyon tetszik. Most a TÁNYÉRON szárad.

És íme a kész mű, majd' egy hónapos késéssel:)