Manigami

Nyugaton már rég szokás a pénzmag-ajándék kissé stílusosabb átadása, mint a boríték/menyasszonytánc/stb.

Német honlapokat böngészve bukkantam rá a pénzhajtogatás létezésére, majd egy doboz dekupálásával, hajtogatással és némi férfimunkával (drótból vállfa készítés, na meg persze az origamiban is Balázs a jobb) elkészült az ajándék:

Igen, igen, voltatok már úgy, hogy százszor megnéztétek, hogy álljon a papír, aztán persze csak fejjel lefelé került a darabra?! :


Nadrág-ing-szoknya:

Kacagány

Miután megjött a Luca ujjatlan koszorúslányruhája és bár nyári esküvőre készültünk, de azért lehet hűvös, megfogalmazódott bennem a vágy egy boleróra. Mondtam is Lucának, de bambán nézett a szó hallatán, majd eszembe jutott Anyahajó "kacagány" elnevezése, ami már rögtön felvillanyozta a gyereksereget itthon:) És azonnal tudtuk, hogy ebben bizony csak kacagni lehet. Luca fennen hangoztatta is mindenkinek, hogy az esküvőn kacagányban lesz. A szomszédunk félreértette, azt hitte, Kacagányban, csak nem tudta, hol van az:))

Ha lúd, legyen kövér, éreztem, hogy egynél nem állhatok meg, folyton hasonló túlkapásaim vannak, és rögtön készült egy Julinak is. Ő persze nem viselte még, mert ahhoz időben lefeküdt, hogy hűvös éjszaka lett volna.

A Barka Libikóka fonalának tejbegríz árnyalatából kötöttem, ravelry-s minta alapján. Áginak volt 2 gombóc elfekvőben, átvettem, izgultam, elég lesz-e, az állatkerti sétánk után bementem Barkáékhoz, hogy vegyek még, de nem volt készleten, és milyen jó, mert pont elég volt a kettőhöz a két darab! (Mondták is a lányok, hogy ne izguljak.)

Sajnos Luca igen hamar levette a szép ruhát, "szúrta", mint mára kiderült, tiszta melegkiütés elől-hátul... De az esti lazább szerelése is ujjatlan volt, úgyhogy kellett a cucc, bár sajnos az este hevében nem fotóztam le... Majd rekonstruálom:)



És íme a rekonstruált koszorúslányjelmez:



Háttérben az ordító Juli, szintén kacagányban, netán sírogányban?!, akinek semmi kedve nem volt a modellkedéshez:

Pöttyös kalap Abigélnek

Erőltetett menetben készítettem a játszótéri megrendelésre készült kis kalapot, ami a Lucáénak szinte szakasztott mása, de más a bélés, és van megkötője.
Sajnos még mindig nem került átadásra, pedig már biztosan szívesen hordaná...

Családfa

Ez a családfa egy nagyon megkésett ajándék a Balázs szülinapjára. Február közepén kezdtem neki, nagyon beindultam, azt hittem, simán kész leszek, pedig írták az újságban, hogy hosszú projekt. Gondoltam, mit nekem:) Míg Vince délutánonként elalszik, titokban is sikerülni fog. Persze hogy nem. A szülinapon elárultam a titkot, onnantól már nem kellett titokban hímezni. És a héten végre elkészült:)

Sok követ megmozgattam, hogy megszerezzem ezt a magazint, amit végül a kanadai magyarok fórumáról szedtem le, kifejezetten nehézkes volt hozzájuk a regisztráció, dehát mit akadékoskodok, mikor 1.nem vagyok kanadai, 2. nem vettem meg a 2006-os újságot.

A helyét még keressük:)

Fekete nadrág

Elkészült rohamtempóban a Kristóf nadrágja is, immár teljes pompával: vasmacskás gombok, rendes él, egyre jobb derék. Végül mégis itt figyel még, de mégsem lesz rá gyorsan szüksége.

Egy kicsit vastagabb lenvászonból készült, és rettenetesen fog. Mondták a boltban, hogy mossam ki ecetes vízben, amit megtettem. Varrás közben úgy néztem ki, mint egy krumplikapáló - tiszta fekete még a varrógép is! Mégegyszer kimostam, hideg és meleg ecetes vízzel is, de mindig koromfekete ill. inkább lilás lé jött ki belőle. Remélem, nem marad örökre ilyen fogós, mert az annyira nem jó ugyebár, ha összekeni a fehér ingeket hozzá....

Róbert Gida kalapja

Vincének tavaly készült a légiós sapka nyárra, de kell egy olyan is, amit akár kissé hűvösebb időben is a fejére lehet tenni.
Bár tudtam, hogy az Ottobre mintái nagyobbak a kelleténél, elfelejtettem és hiába mértem 52-esnek a fejét, mégis az 54-eset csináltam meg.
Kicsit nagy, de szeretjük:) A fiún az újságban teljesen más hatást kelt, ha pont jó a fejére. Aranyos, de ha nagyon ráérnék, csinálnék eggyel kisebbet is. Az egyetlen, amit sajnálok, az az, hogy ez az anyag ezzel elfogyott, szintén 2000-es bredai beszerzés.

Lennadrág

Már korábban beszámoltam a tervekről.
Rég elkészült, de mivel Vince nem túl hálás alanya varrásaimnak, még kevésbé szívesen pózol, ezért ma jött el a perc, hogy lefotózzuk az új nadrágban. Luca persze annál szívesebben szerepel, így történhet, hogy itt az első (és remélem, egyben utolsó) topless képe...

Még felhajtás-élvasalás előtt:

Emlékeztetők

A varrási lázam elindítója egy 3 évvel ezelőtti ajándék Tilda könyv volt. Már régóta szemeztem belőle ezzel az üzenőtáblával és most Gyulán a csajok megkapták. Keményebb dió, mint előre gondoltam, meggyűlt a bajom a ragasztópisztollyal illetve a rajzszögekkel. Hátul ezekkel rögzítettem a szalagot ill. az anyagot a kerethez.

Türkiz:


Rózsa:


Pasztell:

Lennadrág-terv

Ausztriában jártunk és nem jöhettem haza az Ottobre új száma nélkül:)
És mondhatom, bár rosszul vagyok, ha olvasok az autóban, de nem volt mese, egész úton tervezgettem.
Elsőként az első oldalon levő nadrágot fogom kipróbálni. Mert ha sikerül, nem bonyolult, nem vágom földhöz menet közben, szerintem nagyon vagány szerelés volna Vincének és Kristófnak koszorúsfiú-nadrágnak az esküvőre!
Nem tudom, mi lesz így az új kanapéhuzatunkkal, mert már titkon azt nézem, hogy mi legyen a következő varrnivalók sorrendje belőle.

Háremgatya 2

És még mindig nem a Lucáénak álltam neki, mert úgy gondoltam, hogy ha van 2 szín, az egyik csokibarna, a másik égszínkék, akkor inkább a barna kell a földön mászónak és kék a homokban ülőnek:) Szóval a barna kész, tökéletes mása a korábbi szürkének.

Wall-E azaz Éva

Ahogy már a másik blogon olvasni lehetett, utolért minket a Wall-E-őrület. És hát milyen horgolós anya az olyan, aki nem kap kapva az ilyen alkalmon és készíti el élete első amigurumiját?
Ravelry-s keresés után itt találtam rá a leírásra, már mondtam, magamtól nem tudok semmit kitalálni horgolás terén.

És hát persze hogy rögtön 2 kell belőle, Vincének szomorú szemű, Lucának vidám szemű.

.

Zászlócskák

Most olvasom Livinél is a hasonló bejegyzést:)
Szóval én magam kis zászlók sorozatgyártásába fogtam. Az alapötlet a szülinapi zászlókkal kezdődött, de azóta, mivel szent elhatározásom, hogy leredukálom az elfekvő anyagmaradékos zacskók számát, egyre másra jönnek az ötletek, hogy hová és kinek legyen zászlógirlandja.

Először Vincének készült egy matrózos, na jó, a matrózos az enyhén túlzás, pusztán piros és kék anyagokat használtam hozzá. Még nem került fel a falra, mert az néminemű korrigálást igényel a korábbi díszek levételét követően. Kép ezért később.

Aztán az oviban kértek mindenféle varrnivalót tőlem, én pedig felajánlottam, hogy ilyet oda is tudok készíteni. Szeretettel várják. De továbbmentem és még a csoport összes jelét is felapplikáltam rájuk, így az egész kicsi maradékoknak is lett haszna.

Itt még nyersen, most következik egy ripp szalag, amivel a tetejüket is bezárom és máris kész a girland:

Vincét (fagyi) kötelező a kis barátja, Levi (zászló) mellé helyeznem:)

És íme, már szalagon, inkább két külön zászlót csináltam, hogy könnyebb legyen felrakni:




Most készülnek a lányos darabok, virágos-élénk színű maradékokból, ezek applikáció nélkül.

És persze rövidesen neki kell állnom a Juli szülinapi girlandjának is!

Luca leggingse

Ez egy vastagabb fajta dzsörzé, gondolom, ez a pamut. Valahogy a vásárolt ikertű húzta, akadozott, a lába felhajtásánál, na meg a derekánál látszik azért. Vagy csak a cérna túl vastag hozzá, nem tudom, majd kitapasztalom.
Ez elvileg 104-es, de itt már látszódik, amit több helyen olvastam, hogy az Ottobre kicsit nagyobb méreteket ad, mint a magyar átlaggyerek. Ennek elvileg lábszárközépig kéne érnie és feszülnie kéne.

De azért jó lesz. Főleg ősszel/télen a túlfűtött oviban!

A nadrág maga:


És Luca, ahogy egyre jobban belejön a modellkedésbe:)

Háremgatya

Elkészült a 2.darab, ami egyben életem első dzsörzé varrása is! (pólóanyag)
A kezdeti aggodalmak ellenére alapvetően jól sikerült! Kell valami normális szabókréta vagy filc, mert elég nehezen ment a ceruzás megoldás.

Köszi anya!:


Hátulról:


Készen van:

Pörgős szoknya

Tegnap este elkészült az első darab a már említett Ottobréból! Nem volt annyira easy, ahogy azt a leírásban többször hangsúlyozták:) De nyilván így fogok megtanulni rendesen varrni!

A kép kissé lesüllyedtamerikaiháziasszonyos, de mikor a zokni helyett a Jankától megörökölt csillivilli balerinacipő felkerült, akkor már nem volt szabad fotózni:)