Karácsony

Ilyen koszorút már évekkel ezelőtt készítettem egyszer még anyuéknak. (Idén is kikerült a falra náluk is.) De most egy maradék anyagot felhasználva magunknak is lett.

Randevú kendő

Derékfájás-lábzsibbadás okán kényszerpihenőn voltam/vagyok már egy hónapja, így fekve kötöttem:)
Nekiláttam a saját festésű Cinege fonalaknak. Ez a bodzabogyóval "lilára" festett darab, rátaláltam a Rendezvous kendőre a raverly-n, ami egyszerűen gyönyörű. Megkötve is! :) Mivel azonban biztonságra mentem, nem mertem csak a 8 ismétlést megkötni, így a kész kendő össz. 1méter széles. Épphogy körbeéri a nyakam. Szóval ismétlésért kiált, valamivel vastagabb fonalból:)
Ami a festést illeti: kötés közben gyönyörködtem a fonalban, hogy milyen jó is, mert kicsit szürke, kicsit lila, enyhén színátmenetes. Aztán mikor kimostam, blokkoltam a kész kendőt, a kész darab mocsárzöldre váltott! Még szokom, meg keresem a hozzá illő ruhadarabokat, de vajon minden mosáskor egy új színt fogok kapni? Biztos nem tettem hozzá valamiből eleget.

Oviszsák

Az oviszezon megkezdésével gyors egymásutánban kaptam 2 oviszsákra szóló "megrendelést". Tavaly már Nátánnak is készítettem egyet, a mintát a neten találtam. De végül is elég egyszerű. A Petráét jó szokásom szerint le sem fotóztam, a Viniét sikerült, bár igen rossz minőségben megörökíteni. Reméljük, jó hasznát veszik a skacok!

Mihály-napi vásár 2x

Az ovinkban is jó szokás és most az iskolában folytatódik a Mihály-napi vásár. Az oviban az eddigi 4 év alatt egyszer sem szóltak, hogy a szülők is vihetnek be kézműves cuccost, de az isiben szóltak. A lányok (ovisok) persze reklamáltak, hogy nehogymár ők ne vihessenek valamit itthonról. Luca már számolta a napokat. Ma lesz a nagy nap, megyek az iskolába árusítani is, délután lesz a rendes pénzért, 200 Ft-os alapon, tartott vásár. Az oviban játékpénzért lehet kapni dolgokat. Olyan kíváncsi vagyok! Jó jel, hogy ma a Juli (és Vince volt) óvónénije az én rózsás kitűzőmben pompázott, előre megvett egyet magának:) A minta Lucytől, nagyon bejön a színkavalkád, amit készít. A projektek közt láttam egy magyar alkotást, girlandra fűzték ezeket a rózsákat, tuti csinálni fogok ilyet is a lányoknak!

Néhányat biztostűre raktam kitűzőnek, néhányat rávarrtam fekete hajgumira, ami kis gyerekkézen még karkötőnek is elmegy. Az utóbbiakra nem tettem levelet. Majd beszámolok a sikerről.

Nautikál kalap

Történt, hogy Ági barátnőm tavalyi kalapját elfújta az adriai szél. Mivel azonban újra tengerre mentek, kért egy új kalapot. A kedvenc helyi anyagosboltomban megláttam ezt a kék-piros kombinációt és bár Ági szolídat kért, és ezt nem tartom annak, mégsem hagyhattam ott. Gondoltam, ha nem tetszik, jól megtartom magamnak. De annyira nem lett az enyém, hogy az első darab bár a tavalyi méretek alapján készült, mégis valahogy szoros lett körben. Hédire viszont pont jó. Így hát rohamtempóban még egy, ezúttal 58-as kalap is készült, már felnőttesítve az eredeti, Ottobre mintát. Ez annyit tesz, hogy a kalap testét adó cikkek magasságát sokkal jobban megnöveltem, és ezzel együtt a karimát csökkentettem valamelyest. Jobb is lett. Megtartom:)
Ez az újabb, nagyobb darab. Ennek a kék a külső fele, mert Ági is azonnal beleszeretett. Eredetileg a küldött képek alapján a piros pöttyöst favorizálta, így a kisebbnek az a külső fele. Még jó is így új anya-lánya kalapnak. Várom a tengeri képeket.

Iskolakezdés

És nem csak iskolakezdés, hanem ha hivatalos "home office", akkor is. Szóval kell itthonra egy dolgozóasztal+forgós szék, mert Vince kezdi az isit, és Balázsnál megpendítették, hogy mivel sokat dolgozik itthonról, kell egy igazi iroda. Székkel-tokkal-vonóval. És mikor ez kiderült, az egyik kollegája nekünk is ajándékozott egy jó kis teszkós, középkék széket. De jött az ötlet, hogy hiszen át kéne húzni, akkor legalább tiszta és szebb is lenne. Az Ikejába menve persze mire kigondoltam, hogy az a bizonyos bézs alapon citromos-faleveles lesz a nyertes, jól elfogyott a készlet, úgyhogy hosszas hezitálás után maradt ez a kék papagájos, ami ugyan nem az én színem, de mégiscsak Vince és Balázs használják. De azért mégsem nagyon fiús, mert Luca is abban a szobában lakik. A szépséghiba az, hogy az ülőkét addig forgattam szétszerelve, hogy csak fordítva sikerült rákapcsoznom az anyagot. Egye fene, úgyis arra jutottunk, hogy kb. 1000 Ftnyi anyagköltséggel minden tanévre újrahúzom!

Bodzabogyós fonalfestés

Csak sikerült rávenni magam az előzőekben leírt bizonyos összegabalyodott gombolyag kibogozására, és lett újabb adag (128g) nyers cinegém. Balázs lelkesen leszedte az itthoni bodzabokor termését, hogy próbáljuk ki a természetes festékeket is, de mire úgy adódott, a tálka alján megpenészedtek a szemek. Sebaj, hoztunk a mamáéktól is. Egy jó müzlistálkányit. Irenka leírása alapján jártam el, vagyis 1 tk. sóval megfőztem a bogyókat kb. 3 liter vízben, hagytam állni, leszűrtem, majd hozzáadtam némi timsót, amitől az eredetileg igen barna lé lilára váltott. Beletettem az előzőleg csapból legmelegebb folyó vízben mosószappannal kimosott-átöblített fonalat és jó 2 óráig főztem alacsony hőfokon. Hagytam kihűlni a lében, majd hideg ecetes vízben öblítettem, kb. 3x. Addig mindig nagyon színes maradt a leve. Érdekes, hogy a fonal halvány lila-szürke lett, a víz pedig tiszta lila, de ahová odacsöppent és megszáradt, az kék. Ha megszárad, lefotózom. Rendezvous kendő lesz belőle!

Fonalfestős

Még valamikor rég rendeltem a Barkától Cinege Piktor fonalat. Lett is belőle egy kalap, ami nagyon jó, de a többiből pulcsit akartam, amire nem került sor. Így történt, hogy itt állt a szekrényben a sok fonal. Jött egy ötlet és nekiveselkedtem a festésnek. Követtem a barkás fonalfestő leckét
Az a tény, hogy a fonalam nem motringban, hanem gombolyagban volt, nem térített el, ennek a minimál dolognak, miszerint tekerjük át a gombolyagot szék karfáján motringba, egy fél mondatot szántak. Ehhez képest én hosszú órákat töltöttem, egyre mérgesebben ezzel a tevékenységgel. Először nagy nehezen (összegubancolódtak a szálak) lett egy nehéz motringom, de kicsi volt a hossza, mert a befőttesüvegekbe nem fért bele belelógatva. Jött az újabb áttekerés, ezúttal hosszabb formára (= ikejás gyerekasztal fejre állítva, 4 lábra körbetekerve). A korábbi motringomat gondoltam pikk-pakk áttekerem, odaseneki, de nem úgy van az. Jó kétharmadnál áthatolhatatlan gubancba keveredtem, és egy jó órás bogozgatás után eltéptem a szálat! De így is összesen 25 dekányi várt festésre. Vettem az előírt festékből sötétlila-farmerkék-fűzöld-napsárga színeket és nagggyon tetszik a végeredmény. Egyelőre szárad, tessék drukkolni, hogy a felgombolyításnál minél kevesebb hajam szála őszüljön:)

Sikerült a gombolyítás, a titok: ketten kell csinálni:) Az eredmény magáért beszél. Nem ez az utolsó festésem, sőt, Balázs is vérszemet kapott, már ki is bogozott egy újabb adag cérnát, hogy festhessünk:))

Sapik megrendelésre

A nyaralásunk alatt "özönlöttek" a megrendelések. Egyik nap két majdnem egyforma kalap (anya-fia), másik nap övtáska. Gyakrabban kéne nyaralni?! :)

A kalapok szoros határidővel készültek és vannak már Bécsben.

Anyáé nagypöttyös, fiáé kispöttyös.

Szürke-fehér-piros

Elkészült a legújabb táskám. Most már csak egy övtáska kell, és megvan a teljes kollekcióm:) Már Luca is kérdezgeti, hogy minek nekem ennyi táska?? De hát ez van:)

Szóval ezt az Rcsónál látott talán eszpri darab ihlette. Az elején mágneszáras nagy zseb, hátsó oldalán cipzáras zseb. Belül nincs semmi extra. A szélén végigfutó piros szegéllyel megszenvedtem, de jó lett. És hogy az öko-bionak is híve maradjak, a belsejében egy, még évekkel ezelőtt ajándékcsomagolóként kapott zsinór bújik meg.

Az anyag természetesen ikejás, ez egy új darab, első körben nem vettem, de legközelebbi  bp.i utunkkor mindenképp be kellett szereznem belőle. A pirossal való párosítás ötlete először szintén szükségből jött, mert csak ez a piros ferdepánt volt itthon, de tök jól feldobja a szürke-fehér kombót. Ugye?! :)

Táska Erikának

Még a tavaszi nyárban jött át Erika, és egyeztettünk táskavarrás-anyagok terén. Volt az Ikejából ez a régi anyag, amit a kisházra vettünk napellenzőnek, de sosem volt alkalmas még feldolgozásra. Ezért nyugodt szívvel vágtam bele. És még annyira jó is lett, hogy csuda. Erre a sajátommal ellentétben nem ráncokat tettem, hanem egy behajtást és sokkal mutatósabb nekem. Ráadásul úgy jött ki (mondhatnám, hogy szándékosan, de hazudnék), hogy az előlapon egy nyuszi lapul a behajtás alatt, hátul pedig egy őzike. Mi ez, ha nem habos-babos rózsaszín? Kár, hogy Erikának 2 fia van:) Remélem, azért értékelni fogja. És hogy miért van masni a táskán elől? Már másodjára futok ebbe a hibába, de most itt szentül fogadom, hogy legközelebb eszembe jut! A mágneszárt 3x átgondoltam, kiszámoltam, hová kerüljön, hiszen át kell metszeni hozzá a táska színét. De mint már említettem, már 2. alkalommal nem vettem számításba a táska szélességét, tehát nem elég az előlap hosszából leveszem a fedél hosszát, mert a speckón rávarrt fülek miatt a táska mélysége (4cm) is számít. Így feljebb kellett hogy átrakjam a mágnes másik felét, és maradt két kis metszés 4 centivel lejjebb. Szépen bevarrtam és ráeszkábáltam ezt a kis masnit, ami amúgy még szándékosan is jól nézne ki rajta, ugye?! :)

Saját táska

Újabb anyagnak nem bírtam ellenállni az Ikejában. És azt is tudtam, hogy valami jó pakolós kell. Már rég szerettem volna egy szűkebb szájú, ráncolt aljú darabot, de valahogy nem vagyok elégedett. Már át is alakítottam kissé, így jobbak az arányai, de túl szűk a szája. Vagy nem is tudom, mi a baja. Azért használom.)

Ovibúcsú

Közeleg az évvége, ilyenkor illik valamit adni az óvónéniknek, ugyebár. Ezek a kis nesszeszer tavaly óta várják jobb sorsukat (akkor is ugyanazoknak akartam adni!), de idén valóban elkészültek. Nehezen osztom be, hogy melyik kié legyen, jelenleg Vince és Luca puhatolóznak a néniknél kedvenc szín felől:)

Viharbeli helyzetjelentés

Hogy telik az idő... már a Juli szülinapi zászlósorára is a hármast varrom épp... miközben a saját táskámon ügyködök. Hála ennek a blognak! Így már megvan a titkos cipzáras zseb, most következik a tetejére a cipzár.
Közben kölcsönkaptam egy új Tildás könyvet és véget nem érő nézegetések közepette tervezgetek belőle.

Üvegtégla

A nappalinkban három sor üvegtégla van. Nagyon jó, lehet a párkányára pakolni, tök jó szűrt fény jön át rajta. A télen kölcsönkaptuk a "Men in Trees" sorozatot, amiben a főhősnő felújít egy lakást. Balázsnak szúrt szemet az egyik ablakán egy ólomüveg virágminta, nagyon jól néz ki. Sajnos nem találok róla sehogysem képet. Keresett egy mandalamintát, szépen méretre nagyította, aztán kezdődhetett a nagy matricagyár. Igazság szerint még hiányzik a legalsó, de annyira nem feltűnő a hiánya, mert ott egy virág. És már a sokadik fekete kontúrozó fogyott ki, amit elmulasztottam pótolni.