Fonalfestős

Még valamikor rég rendeltem a Barkától Cinege Piktor fonalat. Lett is belőle egy kalap, ami nagyon jó, de a többiből pulcsit akartam, amire nem került sor. Így történt, hogy itt állt a szekrényben a sok fonal. Jött egy ötlet és nekiveselkedtem a festésnek. Követtem a barkás fonalfestő leckét
Az a tény, hogy a fonalam nem motringban, hanem gombolyagban volt, nem térített el, ennek a minimál dolognak, miszerint tekerjük át a gombolyagot szék karfáján motringba, egy fél mondatot szántak. Ehhez képest én hosszú órákat töltöttem, egyre mérgesebben ezzel a tevékenységgel. Először nagy nehezen (összegubancolódtak a szálak) lett egy nehéz motringom, de kicsi volt a hossza, mert a befőttesüvegekbe nem fért bele belelógatva. Jött az újabb áttekerés, ezúttal hosszabb formára (= ikejás gyerekasztal fejre állítva, 4 lábra körbetekerve). A korábbi motringomat gondoltam pikk-pakk áttekerem, odaseneki, de nem úgy van az. Jó kétharmadnál áthatolhatatlan gubancba keveredtem, és egy jó órás bogozgatás után eltéptem a szálat! De így is összesen 25 dekányi várt festésre. Vettem az előírt festékből sötétlila-farmerkék-fűzöld-napsárga színeket és nagggyon tetszik a végeredmény. Egyelőre szárad, tessék drukkolni, hogy a felgombolyításnál minél kevesebb hajam szála őszüljön:)

Sikerült a gombolyítás, a titok: ketten kell csinálni:) Az eredmény magáért beszél. Nem ez az utolsó festésem, sőt, Balázs is vérszemet kapott, már ki is bogozott egy újabb adag cérnát, hogy festhessünk:))

Sapik megrendelésre

A nyaralásunk alatt "özönlöttek" a megrendelések. Egyik nap két majdnem egyforma kalap (anya-fia), másik nap övtáska. Gyakrabban kéne nyaralni?! :)

A kalapok szoros határidővel készültek és vannak már Bécsben.

Anyáé nagypöttyös, fiáé kispöttyös.

Szürke-fehér-piros

Elkészült a legújabb táskám. Most már csak egy övtáska kell, és megvan a teljes kollekcióm:) Már Luca is kérdezgeti, hogy minek nekem ennyi táska?? De hát ez van:)

Szóval ezt az Rcsónál látott talán eszpri darab ihlette. Az elején mágneszáras nagy zseb, hátsó oldalán cipzáras zseb. Belül nincs semmi extra. A szélén végigfutó piros szegéllyel megszenvedtem, de jó lett. És hogy az öko-bionak is híve maradjak, a belsejében egy, még évekkel ezelőtt ajándékcsomagolóként kapott zsinór bújik meg.

Az anyag természetesen ikejás, ez egy új darab, első körben nem vettem, de legközelebbi  bp.i utunkkor mindenképp be kellett szereznem belőle. A pirossal való párosítás ötlete először szintén szükségből jött, mert csak ez a piros ferdepánt volt itthon, de tök jól feldobja a szürke-fehér kombót. Ugye?! :)

Táska Erikának

Még a tavaszi nyárban jött át Erika, és egyeztettünk táskavarrás-anyagok terén. Volt az Ikejából ez a régi anyag, amit a kisházra vettünk napellenzőnek, de sosem volt alkalmas még feldolgozásra. Ezért nyugodt szívvel vágtam bele. És még annyira jó is lett, hogy csuda. Erre a sajátommal ellentétben nem ráncokat tettem, hanem egy behajtást és sokkal mutatósabb nekem. Ráadásul úgy jött ki (mondhatnám, hogy szándékosan, de hazudnék), hogy az előlapon egy nyuszi lapul a behajtás alatt, hátul pedig egy őzike. Mi ez, ha nem habos-babos rózsaszín? Kár, hogy Erikának 2 fia van:) Remélem, azért értékelni fogja. És hogy miért van masni a táskán elől? Már másodjára futok ebbe a hibába, de most itt szentül fogadom, hogy legközelebb eszembe jut! A mágneszárt 3x átgondoltam, kiszámoltam, hová kerüljön, hiszen át kell metszeni hozzá a táska színét. De mint már említettem, már 2. alkalommal nem vettem számításba a táska szélességét, tehát nem elég az előlap hosszából leveszem a fedél hosszát, mert a speckón rávarrt fülek miatt a táska mélysége (4cm) is számít. Így feljebb kellett hogy átrakjam a mágnes másik felét, és maradt két kis metszés 4 centivel lejjebb. Szépen bevarrtam és ráeszkábáltam ezt a kis masnit, ami amúgy még szándékosan is jól nézne ki rajta, ugye?! :)

Saját táska

Újabb anyagnak nem bírtam ellenállni az Ikejában. És azt is tudtam, hogy valami jó pakolós kell. Már rég szerettem volna egy szűkebb szájú, ráncolt aljú darabot, de valahogy nem vagyok elégedett. Már át is alakítottam kissé, így jobbak az arányai, de túl szűk a szája. Vagy nem is tudom, mi a baja. Azért használom.)

Ovibúcsú

Közeleg az évvége, ilyenkor illik valamit adni az óvónéniknek, ugyebár. Ezek a kis nesszeszer tavaly óta várják jobb sorsukat (akkor is ugyanazoknak akartam adni!), de idén valóban elkészültek. Nehezen osztom be, hogy melyik kié legyen, jelenleg Vince és Luca puhatolóznak a néniknél kedvenc szín felől:)

Viharbeli helyzetjelentés

Hogy telik az idő... már a Juli szülinapi zászlósorára is a hármast varrom épp... miközben a saját táskámon ügyködök. Hála ennek a blognak! Így már megvan a titkos cipzáras zseb, most következik a tetejére a cipzár.
Közben kölcsönkaptam egy új Tildás könyvet és véget nem érő nézegetések közepette tervezgetek belőle.

Üvegtégla

A nappalinkban három sor üvegtégla van. Nagyon jó, lehet a párkányára pakolni, tök jó szűrt fény jön át rajta. A télen kölcsönkaptuk a "Men in Trees" sorozatot, amiben a főhősnő felújít egy lakást. Balázsnak szúrt szemet az egyik ablakán egy ólomüveg virágminta, nagyon jól néz ki. Sajnos nem találok róla sehogysem képet. Keresett egy mandalamintát, szépen méretre nagyította, aztán kezdődhetett a nagy matricagyár. Igazság szerint még hiányzik a legalsó, de annyira nem feltűnő a hiánya, mert ott egy virág. És már a sokadik fekete kontúrozó fogyott ki, amit elmulasztottam pótolni.

MP4

Fogadalmam szerint, a hosszú téli kötős időszak után, addig nem kezdek új kötésbe-horgolásba, míg az elfekvő egyéb darabokat nem fejezem be. Ezek közül az egyik legrégebbi Michael Powell Provence sorozata. És ez még mindig nem a legvége. De ez a hotel már nagyon rég hevert félkészen, és most végre kész!

Rustling Leaves Berett - sokadik nekifutás

Az úgy volt, hogy az ámerikai nagy (na jó, igen vékonyka) kötős könyvből az egyik megkötött darab ez a jó kis leveles sapi volt. Barka Cinegéből. Bézs színben. De valahogy nem volt az én fazonom, túl alacsony volt, és nagyon széles a körméret. Oké, valóban nincs akkora hajam, mint a könyvbeli modellnek, végül is, mire számítottam. Úgyhogy Dórinak ajándékoztam (remélem, hordja!). Közben a cinege fonal kiment a kínálatból, pedig ennek az egynek jó a vastagsága. Egyféleképp kapható: méterben, natúr színben, direkt festésre szánva. Na sebaj, annyira kell nekem egy ilyen sapi, megvettem natúrban, végül is majdnem bézs - élőben kicsit sárgásabb. Megjött a szállítmány és aznap a barka hírlevele, hogy újra visszaveszik a színes cinegéket:( Első hiba.

Mivel a fazon sem állt jól, gondoltam beújítok. Kevesebb szemmel kezdtem az alját, hogy ne legyen olyan bő és gondoltam, meglesz az első buggyos sapim, duplán megcsináltam a magasságát. Eddig még jól is nézett ki, sőt szinte szoros volt a körfogata a homlokomon. Majd jött a mumus, a blokkolás. Az eredeti minta szerint egy tányérra kell ráfeszíteni a még vizes darabot. De ez ugyebár sokkal nagyobb, az alja meg kissé szűk is még, vettem hát a jó kis salátacentrifugámat és nagy nehezen ráerőszakoltam a domborműre. Második hiba. Majd néztem nagyot, bután, mikor másnap, immár szárazon ugyanaz a forma megmaradt: bili!!! Rettentő bő, igazából ez a nagy baj. Azonnali mérgemben le sem fotóztam, híre se maradjon ennek az égésnek. Végül is erről szól a blokkolás, formára szárítás, mit csodálkozom. Lebontottam még aznap és most rekordgyorsasággal megcsináltam újra, 2 nap alatt. Ezúttal az alsó passzérészt növeltem meg, hogy legyen magasabb, a többit pedig a leírás szerint kötöttem. Egyelőre nagyon tetszik. Most a TÁNYÉRON szárad.

És íme a kész mű, majd' egy hónapos késéssel:)
 

Húsvét - utólag

Céltábla

Mivel Balázs íjászkodásba kezdett, idén könnyű dolgom volt a tortája kitalálásakor. Céltábla. Találtam mindenfélét a neten, fondantból gyurmázott íjjal stb. De egyszerűen ez lett a megoldás. A nyílvesszők hurkapálcákból készültek volna, de azt hittem van itthon és mégsem volt, ahogy rájöttem 14-én este... Azért így is elmegy. A tésztája a vonattortáé, a krémje is, csak még abban is van gesztenyepüré.

Brownstone

Elkészült a nagy mű, pontosan 2 hónap alatt. Nem mondom, gyorsan hordani kell (fel is vette ma Balázs, amíg hideg van...), még blokkolva sincs. Mert ha beköszönt a tavasz, nem lehet majd hordani, extra meleg. Nagyon bejön ez a fonal (Barka Ötórai Tea), és a minta is kiváló. Nagyon tetszik a nyaka-gallérja és nagyon könnyen követhető volt a leírása. Pedig nem vagyok ill. voltam:) nagymestere a rövidített soroknak.
Épp azon gondolkozom, hogy valahogy át kellene számolnom gyerekméretre, mert Vincének is kiváló lenne.

Ja, amúgy még a gomb nincs rajta, sőt nincs is meg, de így is hordható.

Torta

Lőrinc jobban autózik, mint eddig bármelyik gyerek. Ezért jött az ihlet (Balázsnak), hogy legyen autó formájú az első tortája.
A tészta egy majdhogynem muffinszerű, innen.
A krém a vonattortáé. Utólag olvastam, hogy a fondant nem tapad jól a pudingos krémen. Hát így jártunk.
A formához pedig egy 24 cm-s kerek tortaforma széleit kell levágni két oldalt, úgy hogy középen 12 cm széles téglalap maradjon. Az oldaláról lejövő 6-6 cm-s részeket a tetején autóformára faragtam.

Muffinhegyek

Olyan sokat sütök és sosem örökítem meg a darabokat. De mostantól.
Tegnap egész délután sütöttem. Először is dupla adag "tündérmuffin" (á la Stahl) az ovis farsangra, majd Lőrinc szülinapi tortája.

Kezdjük az elsővel: már sokadik tapasztalat mutatja, hogy jobb, ha a színes mázat én kenem rá, különben nem lesz elég, és nagyon tömény cukros a teteje. Így a gyerekeknek maradt a díszítés. Először próbáltam lebeszélni őket, hogy teletömjék a muffinokat cukorkával, de aztán rájuk hagytam. Hiába minden esztétika (melyik szín melyikkel néz ki jobban), ha a lényeg, hogy dugig legyen másnap mindenkinek cukorral:)